Ez a vizslaszerű, elegáns megjelenésű kutyafajta már az ókorban is nagy népszerűségnek örvendhetett. Egyiptomi domborműveken már láthatóak a mai dalmatákhoz hasonlatos foltos kutyák. Aztán a középkorban mintha kiveszett volna, nem maradt fent róla adat.
Ma mégis ősi jugoszláv fajtának jegyzik. Feltehetően annak a Dalmáciában feltűnt, könnyű testfelépítésű, inkább az agarakra emlékeztető változatának köszönhetően, amelyből aztán angol tenyésztők alakították ki.
Arányosan magas, jó felépítésű fajta. Hosszúkás a feje, közepes nagyságú, borostyán vagy barna a szeme (dalmatináknál előfordul az úgynevezett csókaszem). Egyenes, feszes háta szépen hangsúlyozza domború mellkasát,  míg hasa felhúzott. Végtagjai erősek, párhuzamosak. Farka csánkjáig lelóg, éber állapotban vízszintesre emeli.  Rövid szőrű, testének egész felületén foltos. Alapszíne fehér, foltjai feketék vagy kávébarnák. A standard szerint nem kívánatos, ha a foltok összemosódnak.
Marmagassága: 50-60 cm. Súlya: 25-30 kg.
A dalmata intelligens, gyors felfogású fajta, viszont hajlamos a saját feje után menni. Nem mindig fogad szót, s ha egy türelmetlen gazda rosszul bánna vele, számolnia kell azzal, hogy kutyája bizony évekig emlékezni fog az esetre.