Ahhoz, hogy kutyánk kellemes társsá váljon, bizonyos dolgokat kell neki tanítani. Így elkerülhetjük, hogy bosszúságot okozzon nekünk vagy ismerőseinknek, és sok helyre biztonsággal magunkkal vihetjük, amit nagyon fog élvezni, hiszen mindig szeretne a közelünkben lenni. Minden kutyának meg kell tanulnia szabályosan sétálni mellettünk nyakörv és póráz segítségével, parancsra hozzánk jönni, leülni, megállni és egy helyben maradni. Ezek az alapvető engedelmességi feladatok. Ezen kívül a lakásban tartott kutyáknál első és legfontosabb a szobatisztaságra nevelés.
A kertben tartott kutyát sem árt egy helyre szoktatni, hogy ott végezze a dolgát. Ennél komolyabb feladatok, például őrző-védő munka, nyomon követés, terelés, vad felkutatása és visszahozása, vakvezetés, életmentés, teherhúzás, illetve ügyességi sportok, feladatok elsajátítása (agility, mobility, fly-ball) az alapvető engedelmességi feladatokon alapszanak.
A kutya nevelésekor a memóriájára építünk, és arra, hogy két szorosan egymást követő eseményt, kiváltképp, ha ez következetesen többször előfordul, összefüggésbe tud hozni. A tanítás alapja az kell hogy legyen, hogy kutyánk igyekszik kedvünkben (a falkavezér kedvében) járni, a jutalmat, dicséretet elnyeri. Ezért olyan fontos a következetesség, bizalom, türelem, szeretet és a nyugodt légkör. Ne kezdjük kutyánk oktatásához, amikor épp idegesek vagyunk! Alapelv, hogy ugyanazt a parancsszót használjuk mindig, egyidejűleg a segítséggel (pl. far lenyomása, és az Ül vezényszó), állandó kifejező hangsúllyal. Ezekhez kapcsolhatunk kézjelet, füttyjelet, sípszót. Arcunk, hangunk, tekintetünk kifejező legyen! A kézjelek egyértelműek, távolról is jól megkülönböztethetőek (leginkább karjelek) legyenek, hiszen a kutya látása, hallásánál és szaglásánál sokkal gyengébb! Később a segítség elhagyásával, a parancsszóval, kézjellel stb. egyedül is irányíthatjuk kutyánkat. Tartsuk be a fokozatosság elvét, ne követeljünk kutyánktól hosszas, unalmas ismételgetést, még akkor se, ha a feladatot nem hajtja végre tökéletesen elsőre. Figyeljük kutyánkat, és tanuljuk meg tőle, hogyan kell kezelni, motiválni! Azonnal dicsérjük meg, ha lehet ne jutalomfalatok osztogatásában merüljön ki, hiszen később a kutya félreértheti, ha ez elmarad egy jól végzett gyakorlat után. Legjobb, ha simogatással, mosolygással, dicsérő szóval, a foglalkozás végén közös, felszabadult játékkal fejezzük ki elégedettségüket.
A nevelést a szobatisztaságra szoktatással kezdjük, rögtön, ahogy a kiskutya hozzánk kerül, tehát már 6-8 hetesen. Ébredés, evés, ivás után mindig tegyük erre a célra tartott ott tartott újságpapírra, vagy homokra, tetszőleges parancsszót ismételgetve (pl. Végezd a dolgod!). Maradjunk mellette, amíg megteszi, majd dicsérjük meg. Nagyon fontos, hogy következetesek legyünk, és mindig legyünk résen. Hasonló eljárással szoktathatjuk rá később, hogy kikérezkedjen, ha szükségét érzi. A nyakörvhöz, pórázhoz minél korábban szoktassuk hozzá, még mielőtt a rendszeres sétákat elkezdenénk (az oltásokkal szerzett védettség elérésekor). Mindig kényelmes nyakörvet használjunk, és ha az ellen vagy póráz ellen tiltakozik (leggyakrabban húzhatja magát), próbáljuk elterelni a figyelmét, játszani vele, hívni, csalogatni. Sose rángassuk, minél kevesebbe rossz élmény kötődjön ezekhez az eszközökhöz, csakúgy, mint később az autóhoz, buszhoz stb.
Az Ülj, Állj! , Lábhoz! , Gyere!, és az Ott marad! Feladatok tanításához is pórázon (lehetőleg meghosszabbítható pórázon) kezdjünk hozzá. Kezdjük az Ülj! Feladattal, erre építve tanítsuk meg a helyben maradást. A Lábhoz! Vezényszó sétáltatáskor, a Gyere! Parancs a futtatáskor bizonyul hasznosnak. Saját és környezetünk nyugalma illetve kutyánk biztonsága érdekében követeljük meg az alapvető engedelmességet, és feltétlenül kérjünk tapasztaltabb kutyatulajdonosok, kiképzők tanácsát, segítségét.